- El fogom bukni. - Az alacsony férfi kinézett az ablakon, el a Nyugati tér irányába, ahonnan dudaszó hangját sodorta ide a szél. A férfi nem lehetett több harmincötnél, de már erősen kopaszodott. Megigazította az orra hegyére csúszott szemüvegét, aztán visszafordult a szoba belseje felé. 

A helyiségbe, amit a legőszintébb jóindulat mellett sem lehetett félszobánál nagyobbnak tekinteni, bezsúfoltak két íróasztalt és egy poros szekrényt, valamint a falakra hosszú polcokat varázsoltak, és az asztalok elébe még két széket is, ahová az ügyfél leülhetett, ha egyik vagy másik ügyvéd úrral akarta ügyes-bajos dolgait intéztetni. A parkettára már ráfért volna egy alapos felcsiszolás, és a falak festése is hagyott kívánnivalót maga után, mégis, összességében a szoba azt a hangulatot árasztotta, amit kellett: két elfoglalt ember dolgozószobájának képét. 

A másik ügyvéd úr, egy nagydarab, mackós termetű, amúgy simára borotvált, és tökéletesen nyírt hajú, harmincötnél szintén nem idősebb férfi, felmordult.

- Hagyd már abba a siránkozást! Két napja mást sem hallok, mint ezt. 

A kis ember ismét az orrára tolta a szemüvegét, majd fojtott hangon, és elfojtott indulattal válaszolt.

- Emlékeztetnélek rá, Ferenc, hogy ez talán azért lehetséges, mert pontosan két napja derült ki az az aprócska körülmény, hogy az ügyfelem benne hagyta az autóban az indítókulcsot, ezért a biztosító nem téríti a lopást. Így a munkáltató komoly kárt szenved, s nem elég, hogy a felmondás kérdésében csehül állunk, de ráadásul még egy megalapozottnak tűnő kártérítési követeléssel is szembe kell néznünk.

Ferenc legyintett.

- Te fizeted?

- Izé… mármint mit? 

- A kártérítést.

- Hát nem. Nem, azt nem én fizetem.

- Akkor mit majrézol? Különben is, hagyd már végre ezt az ügyet. Holnap már Szilveszter napja van, Tomikám. Szilveszter. Az év utolsó napja. 

- Igen. És négy nappal később, január negyedikén, oda kell állnom a bíróság elé, és elmondani, miért nem tartjuk jogszerűnek Sótonyi Jonatán elbocsátását. Mi a fenét mondjak?!

Ferenc megrántotta a vállát. 

- Fogalmam sincs. 

Dr. Karlóczi Tamás ügyvéd a kezeibe temette az arcát. Olyan szerencsétlennek tűnt, hogy kollégája és barátja, dr. Rim Ferenc megsajnálta.

- Figyelj… vegyük át még egyszer, hogy is volt. Hátha...

A kopasz kis ember felnézett, és csöppnyi megkönnyebbülés villant át az arcán. 

- Szóval az emberünk, ez a Jonatán...

- Jonatán… ez aztán a név...

- Nem tehet róla. Az apja imádta a szabolcsi almát. Vagy mi csuda. Na mondhatom?

- Mondd!

- Szóval Jonatán sofőrként dolgozik a Simpatico személyfuvarozó cégnél. A cég fő profilja párocskákat, baráti társaságokat utaztatni. Szerelmi légyottok, üzleti és magán összejövetelek. Szerződésben vannak az összes nagyobb hotellel, és sok kicsivel is, amikben nemcsak napokra, de akár pár órára is lehet bérelni szobát. 

- Pár órára?

- Ja. Tudod. Ha nem otthon akarod csinálni...

- Nem otthon… ja, értem. Na igen, és?

- Jonatán éppen elintézett egy fuvart, azután visszatért a telephelyre. Hajnali három óra volt. Kiszállt az autóból, hogy kinyissa a kaput...

- A portás merre járt?

- Na igen. A cégnél költségcsökkentést hajtottak végre. Úgy látszik, nem ment olyan jól az üzlet. Ezért csak nappali portást alkalmaztak. Éjjel egy szem éjjeliőrt, aki valamelyik zugban szunyókált éppen. Senki sem volt a kapunál, amikor Jonatán odaért.

- És valaki beugrott a kocsiba, majd elhajtott vele.

- Pontosan ez történt.

- Jonatán látott valakit?

- Senkit. Amikor hallotta, hogy az autó ajtaja becsapódik, megfordult, de a fényszórók elvakították. Megpróbált a kocsi után futni, de nem sikerült elérnie. 

- Nagyon gázos a sztori. Tanú sehol. Senki sem mossa le Jonatán barátunkról, hogy benne volt a buliban.

- A munkáltatónak is ez a véleménye, ezért felmondtak neki. És két napja kaptam meg az őket képviselő kollégától az előkészítő iratukat. Természetesen kártérítésre is igényt tartanak. Az autó beszerzési árára. 

- Na de… a biztosító sem azt fizetné nekik...

- Igen, de azzal érvelnek, hogy venniük kell egy új gépjárművet. 

Ferenc megvakarta a fejét. Most mondania kellene valami biztatót, de mit? 

Szorult helyzetéből kopogás mentette ki. Az ajtón egy szigorú tekintetű, nagyjából negyvenöt év körüli hölgy dugta be a fejét.

- Ugye jöttök a megemlékezésre? - kérdezte. 

- Jézusom, annyi az idő? - kérdezett vissza Ferenc. 

- Tíz perc! - hallatszott a becsukódó ajtón keresztül, és a nő már ott sem volt.

- Figyelj! Ezen gondolkodnom kell még. Holnap bejössz?

- Az attól függ… - Karlóczi doktor elgondolkodott. - Ha ez a megemlékezés lényegében egy évzáró irodai buli lesz, akkor nem valószínű. Mert akkor nagyon berúgok...

- Ha valami ötletem támad, felhívlak. Most pedig gyerünk!

Odakint, a szobát egy másik, nagyobb előszobával összekötő folyosón, határozottan érezni lehetett az izgalmat. Ugyan az esemény, ami miatt össze kellett jönniük, nem nevezhető éppen vidámnak, mégis mindannyian érezték, hogy a komoly kezdetet követni fogja valami könnyedebb. Bár ennek ellentmondani látszott, hogy a legnagyobb szoba, ami a lakásban létezett, és amit általában nagy tárgyalónak használtak az olyan ügyekben, ahol több ügyfél is összegyűlt, most puritán egyszerűséggel, egy asztallal, és előtte sorba állított székekkel volt berendezve. Az asztal sötétkék terítővel letakarva, rajta két szál gyertya. Itt nem lesz buli.

Ferenc és Tamás leültek a második sorba, miközben már szállingózott a többi kolléga is. Megérkezett Hajda Timi ügyvédnő, és természetes egyszerűséggel leült Karlóczi mellé. Majd visszaért az a középkorú hölgy, aki az imént bekopogott Frigyesékhez. Ő, dr. Béres Noémi, intézte a kis közösség hivatalos ügyeit. Már ott csivitelt a három ügyvédjelölt kislány is, Larissza, Diána és Inci, és a sarokban ácsorogva feltűnt a két adminisztrátor, Marika és Zsófi. 

Dr. Béres Noémi odalépett az asztalhoz, és körülnézett. Senkinek sem füllött a foga ahhoz, hogy az első sorba üljön, így a második sor, ahová Ferenc, Tamás és Timi telepedtek le, lényegében az első vonallá változott. Ez mondjuk nem különösebben tetszett Ferencnek, de ezúttal, kivételesen lenyelte a morgását. Az alkalom nem lett volna illő.

- Mindenki itt van? - kérdezte Béres doktornő. 

- Nincs… - jelentette be Larissza. - Vencel még nem ért vissza.

Noémi ránézett a lányra.

- Vencel?

Úgy tűnt, ő az egyetlen, aki meglepődik azon, hogy ez a kis ügyvédjelölt lány per Vencel-nek nevezi dr. Nyéki Vencel ügyvéd urat, mindannyiuk közül talán a legjobb praxissal rendelkező kollégát. 

Béres Noémi napirendre tért a nyelvbotlás felett, és azt mormogta: 

- Igen, és Nyéki kartárs mellett még más is hiányzik...

Ebben a pillanatban megszólalt a bejárati ajtóra szerelt szélharang. Mindannyian kíváncsi arccal fordultak a hang irányába, és pár pillanattal később a nagytárgyalóba belépett egy nő.

Hozzávetőleg Hajda Tímeával lehetett egyidős, egészen biztosan nem töltötte még be a harminckettőt. Barna haja tincsekbe húzódva roskadt le a vállára, karcsú alakját egyszerű kosztüm emelte ki. Sötétbarna szemeivel mintha kissé álmodozva, vagy még inkább naívan tekintene a világra. 

- Üdvözlöm, kedvesem! - szólt hangosan Noémi. - Örülök, hogy megérkezett! Még egy kollégánkat várjuk, és utána hamarosan be is mutatom majd a többieknek. 

A nő tétován bólintott, és leült a leghátsó sorba, mindenkitől illedelmes távolságra. 

Ismét megszólaltak a kis harangok, és a szobába berobogott Nyéki doktor.

Ahogyan belépett, valahogy megöltötte a helyiséget. Magas volt, erős testalkatú, mégis arányos. Arcát vastag, húsos orr uralta, a fejformája leginkább négyszögletesnek látszott, felül jólfésült haja, alul erőteljes álla tette emlékezetessé mindazok számára, akik meglátták. Elegáns öltönyt viselt, ami még most, estefelé is olyannak tűnt, mintha csak az imént vette volna fel.

- Elnézést, hölgyek és urak! - süvöltötte. - A késésem kizárólag a rendkívül erős forgalomnak köszönhető. Kérem, nézzék el nekem!

Körülnézett, aztán leült az imént érkezett hölgy mellé. 

Noémi elkapta Larissza irigy pillantását, majd bólintott, és tapsolt kettőt a kezével.

- Csendet kérnék! Akkor elkezdjük!

A szobában csendben megszólalt a gyászinduló. Lajos, a mindenes indította el az egyik diktálómagnóba helyezett kazettát, az egész ünnepséget celebráló Noémi titkos jelére. 

- Valanennyien megrendülten vettük tudomásul, hogy rezsitársaságunk kitalálója és alapítója, dr. Ballai Frigyes ügyvéd kollégánk, életének 87. évében elhunyt. Halála pótolhatatlan veszteség. Mi mindannyian valamilyen szinten tőle tanultuk a szakmát, hiszen akár kezdő ügyvédként kerültünk ide, és kaptunk egy szobát, ahol dolgozhatunk, akár barátként jöttünk, hogy emeljük a rezsiközösségünk színvonalát, mindig, mindenkor számíthattunk Franci bácsi nagylelkűségére, segítőkészségére, hatalmas szakmai tapasztalatára...

Karlóczi Tamás szomorúan bólogatott, mialatt lefelé nézett, mintegy visszaemlékezve Franci bácsi nagyszerűségére. Valójában azonban a mobilját nyomogatta, és gyors üzenetet küldött Ferencnek. 

“Eszedbe jutott már valami?"

Ferenc felmordult. Mintha a társa megzavarta volna a nagy áhitatban. Basszus, ennek pont most kell a vacak kis ügyeivel zargatnia őt?

“Nem. És ne kérdezgesd ötpercenként."

Azzal az üzenetet még egy rendreutasító nézéssel is megspékelte. Nem véletlenül, ugyanis az előbbi felmordulás már Noémi figyelmét is felkeltette.

- … de azt hiszem, be is fejezem, hiszen bármennyit beszélünk erről a remek emberről, visszahozni nem fogjuk tudni. S ahogyan látom, egyeseket már amúgy is untat a megemlékezés.

Ferenc szinte vigyázzban ült. Ahogyan Noémi mondta az imént, ez a rezsiközösség valóban nem jelentett vállalhatatlan terhet, pontosan az olyan ügyvédeknek találták ki, mint amilyen ő is volt, akik sokat dolgoztak, és keveset kerestek. Nem kellene kirúgatnia magát innen...

Úgy látszik, Noémi számára elegendő volt ennyi fegyelmezés, mert azonnal rátért mondandója második részére.

- Franci bácsi kiváló ember és kiváló rezsitárs volt. Halálával megürült az a kis szoba, amiből szinte ki sem dugta az orrát egész nap. És gondolom, egyikünk sem szeretné, ha az oda eső rezsirészt szét kellene dobnunk egymás között.

Noémi körülnézett. Ferenc és Tamás, a két sóher bólogatott. Nyéki kolléga udvarias mosoly mögé bújt, de a nő szerint neki nem okozott volna különösebb gondot, hogy kicsivel többet fizessen. Az ügyvédjelölteket nem érintette a dolog, közülük ketten, Diána és Inci, Nyéki ügyvéd kollégánál, míg az iménti nyelvbotló Larissza Béres Noéminál dolgoztak. 

- Mivel nekünk is könnyebb visszatérni a régi kerékvágásba, ha az a szoba nem áll sokáig üresen, ezért engedelmetekkel én már beszéltem is egy kolleginával, aki jelenleg alacsony rezsijű irodát keres. Kedves Roxána, felállnál egy pillanatra?

A hátsó sorban ülő hölgy felemelkedett. Ezzel egyidejűleg el is pirult. 

- Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek dr. Hajas Roxána kolléganőt. Roxána dolgozott egy nemzetközi ügyvédi irodában, majd önállóságra vágyott, és saját praxisba kezdett. Így került ide, hozzánk. Roxána, mondanál pár szót magadról?

- A nevem Hajas Roxána. Korábban egy nagy angol-magyar irodánál dolgoztam. Egy időben az amerikai ügyfelek kizárólag hozzám tartoztak. De az egy más világ. Elegem lett az ottani állandó furkálódásból meg kenyérharcból. Úgy döntöttem, inkább a saját praxisomban dolgozom, még ha az egyelőre sokkal kisebb jövedelemmel kecsegtet is...

- És egyedülálló? - vetette közbe Nyéki Vencel. 

Roxy még inkább elpirult, ahogyan lenézett a mellette ülő férfira.

- Nem. Párkapcsolatban élek. 

Nyéki elmosolyodott.

- Nem baj! Köszöntjük a mi kis rezsiközösségünkben, Roxána!

Tomi és Feri is hátranéztek, és mormogtak valami üdvözlésfélét, ahogyan az ügyvédjelöltek is.

Noémi úgy gondolta, nem hagyhatja kifolyni a kezei közül az eseményt, ezért ismét átvette a szót.

- Azt hiszem, Roxánának megmutattuk, hogyan tudunk bánkódni valakinek az elvesztésén. De hallják, kollégák és kolleginák? - felemelte a mutatóujját, és hallgatózott. A Nyugati tér felől egyre hangosabb dudaszót sodort erre az esti szél. - Holnap mégiscsak az év utolsó napja lesz! Azt hiszem, ezután a nehéz év után mindannyian megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Ezért mutassuk meg azt is Roxánának, hogyan tud a Markó 33. rezsiközössége bulizni! Lajos?

Senkinek sem tűnt fel, hogy időközben már elhallgatott a gyászzene. Helyette most friss slágerek töltötték be a szobát, mivel Lajos megkereste a rádiós magnón az aktuális slágereket közvetítő rádió hullámsávját. 

- Tamás, Ferenc, segítenének? Át kellene rendezni a szobát, a székeket körbe, a falak mellé, hogy középen legyen hely a táncnak!

A két megszólított kissé kelletlenül emelkedett fel. Nyéki doktor, ugyan őt nem hívta senki, magától jött segíteni. Lajos természetesen szintén beszállt, így a négy férfi gyorsan átalakította a helyiséget.

- Na de mitől lesz majd kedvünk táncolni? - kérdezte Ferenc. 

- Hát ettől! - mosolygott Noémi, és a sötét terítővel letakart asztal túlsó oldaláról rakni kezdte az üvegeket és poharakat. Vagy a fiókokban, vagy az asztal mellett, valami nagyobb ládában rejtegethette idáig őket. - Visszakaptunk egy keveset az éves közös költség befizetésünkből, abból vásároltunk be, utólagos engedelmetekkel!

Diána odasietett, és segített kirakni a poharakat, szalvétákat. Pezsgő, bor, némi sör, és még kevesebb égetett szesz került az asztalra. 

Roxána is közelebb jött, hátha be tud kapcsolódni a rendezkedésbe. Noémi ránézett.

- Még annyi hivatalos közlendőm lenne, mielőtt belecsapunk itt a lecsóba, hogy Franci bácsi szobájában ott vannak még az iratok, az ügyek, amiket vitt az öreg. Azokhoz kérlek, ne nyúlj addig, amíg a kamara ki nem jelöli az ügygondnokot...

- Már kijelölte - szólt közbe Nyéki, aki valahogy ma este mindig Roxána közelében lebzselt.

- Nocsak. És ki lesz az? - hökkent meg Noémi.

- Én. 

A nő elfojtott egy csodálkozó sóhajt. Nem tudta ugyan pontosan, hogy milyen ügyei lehettek még a 87. éves Franci bácsinak, de nevéhez méltón azért nagy franc volt az öreg. Biztosan rejtegetett néhány különleges iratot. Noémi titokban azt remélte, hogy őt jelölik ki az ügyvédi hagyaték kezelőjének, lényegében egy olyan ügygondnoknak, akinek az a feladata, hogy lerendezze a hátramaradt ügyeket. De ez a fergeteges Nyéki Vencel megelőzte őt. Vannak kapcsolatai, szó se róla...

- Ne haragudj, meglehetőst szenzitív az öreg hagyatéka. - mondta udvariasan Nyéki. Roxánának, aki hallotta a beszélgetést, feltűnt, hogy amikor más nem nagyon hallja őket, akkor magázódásból hirtelen átváltanak tegezésbe. - A kamara nem engedhette meg, hogy esetleg illetéktelen információk kerüljenek ki. 

- Na de mindannyiunkat köt az ügyvédi titoktartás! - mondta kissé élesen Noémi. - Nem értem, miért...

- Nem is kell megértened. Ha megérted, akkor már bajban vagy. - mondta barátságos mosollyal Nyéki. - Mondtam. Van néhány olyan ügy, ami komoly… izé… szakmai gyakorlatot követel meg. 

Noémi fújt egyet magában, aztán inkább a poharak elhelyezésével törődött.

- Asszem, én áthozom a gitáromat. - mondta Feri. Tamás felnézett az égre, mintegy információt kérve, hogy miért, miért, miért…? De hangosan nem mondott semmit.

Minden rezsibuli elengedhetetlen kelléke volt Feri és a gitárja. A férfi beült Noémi nagyobb, bár félhomályos szobájába, és pengetni kezdte a hangszert, majd hamarosan előkerültek John Lennon örökbecsűi. 

Ha már mindenki eleget ivott, akkor az is előfordult, hogy egyik-másik ügyvédjelölt lányka, és szinte száz százalékos bizonyossággal az adminisztrátori gárda két jeles tagja is odaültek Feri köré, és bámulva hallgatták a dalokat. 

Tomi ezt természetesen utálta. Akkor is utálta már, amikor még nem találtak egymásra Hajda Timivel, de azóta még inkább. Pedig ha tudta volna, hogy Ferit mennyire zavarta, hogy szobatársa és alapvetően barátja, összejött egy lánnyal. Hozzátéve, de ezt aztán tényleg csak a legmélyebb titokban, hogy ráadásul azzal, akire Feri is szemet vetett. Soha nem értette meg, hogyan választhatta Timi azt az alacsony, kopaszodó, állandóan nyávogó férfit… vagy inkább alakot. És a gitározás alkalmával úgy érezhette végre, hogy ő van a nők figyelmének középpontjában. Igaz, a Timiében nem. Bár néha mintha kapott volna egy-egy elismerő pillantást a nő szeme sarkából. 

- Iszol valamit? - kérdezte Tomi a barátnőjét. Timi elgondolkodott, majd meghozta az előre borítékolható döntést.

- Igen, hozz nekem egy sört, légy olyan drága!

Na igen. Timi sört ivott. Sok tekintetben igencsak férfias, vagy finomítsunk… igencsak emancipált tulajdonságokat mutatott fel Hajda Tímea ügyvédnő. Sört ivott, a meccseken versenyt üvöltött a férfiakkal, és bár ezt csak Tamás tudhatta, de gyakran volt felül a szerelmeskedések alkalmával. 

Karlóczi ügyvéd úr odasétált hát az asztalhoz, és villámgyorsan bedobott két felest. Aztán keresett egy dobozos sört, és visszabattyogott a barátnőjéhez.

Kicsivel később a buli kezdett ellaposodni. Mindannyian ittak, mégpedig nem keveset. A nagyszobából, még a rádió zenéjén keresztül is hallatszott, ahogyan Feri az “Imagine”-t pengeti, miközben az elmaradhatatlan Marika és Zsófi a lábainál ültek. Inci is a dalt dúdolta, egy kicsivel odébb, az ablaknál állva.

Noémi és Timi a félhomályos nagyszobában beszélgettek, miközben időnként a középen táncoló Larisszát és Diánát nézték. Nyéki doktor pedig Roxánát szórakoztatta egészen addig, amíg Karlóczi doktort oda nem ette a fene.

Tamás meglehetőst elázott. Még néhány feles lecsúszott, és ez még elkeseredettebbé tette a férfit.

- El fogom bukni… érted te ezt…? - magyarázta Nyéki doktornak, aki szemmel láthatóan nem akart túl sok időt szentelni a jogi problémával hozzá forduló kollégára. De látta, hogy Roxána őszinte érdeklődéssel hallgatja a jogesetet, ezért nem hajtotta el az alkalmatlankadó kollégát.

- Ha jól értem, nincs bizonyíték?

- Van az… binyozít… nyibozít… - küzdött meg Tamás a szóval. - Binyozíték… az van, de arra, hogy mutasz… mulat… mulasztott ez az almanevű fickó...

- Akkor vesd be a Csubakka védelmet. - mondta Nyéki. - Nem nagyon van más választásod.

- Csuk… Csub… mi a csudát?

- Csubakka védelmet. Nézz utána, öregem!

Tamás motyogott valamit, aztán átbotorkált a másik szobába, ahol Feri egy újabb Beatles remeket, a “Yellow submarine”-t pengette éppen. A könnyű dallamot szinte mindenki ismerte, így a férfi érces hangja mellett Marika, Zsófi és Inci is lelkesen fújták a refrént. 

- Mi megyünk lassan. - mondta csendesen Hajda Tímea, és az ajtó felé intett, ami mögött eltűnt az alaposan elázott Karlóczi doktor. 

- Akkor most már kialakult? - kérdezte Béres Noémi. - Együtt?

- Mostanában igen. Nehéz Tamással, önfejű, és mindig ötletei vannak. De úgy tűnik, kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy vagyunk egymásnak...

- Akkor boldogságot nektek az új esztendőre! - mosolygott az idősebb nő.

- Köszönjük! - felelte Timi, és felállt. Csak amikor már a gitárhangok irányába vette az irányt, jutott eszébe, hogy nem kérdezett vissza: minden rendben van Noémi házatáján? Volt korábban az az egyiptomi pasija, ezt mindenki tudta az irodában. De mostanában már nem került szóba, Noémi sohasem említette, talán már szétmentek. S ha szétmentek, akkor van-e helyette más vagy sincs? Timi úgy döntött, ez nem a legalkalmasabb pillanat. Mert ha Béres kartársnőnek senkije sincs otthon, akkor ezt nem Szilveszter előtt egy nappal kellene kitárgyalniuk. 

- Lassan bezár a rendezvény. - szólt oda Noémi a szoba közepén andalgó két ügyvédjelölt lánynak, Diánának és Larisszának, azután kiment a mosdóba. Ha visszajön, szépen befejezi mindenki a bulit.

- És te? - kérdezte Diána. - Vele mégy haza? - azzal a fejével a szoba legtávolabbi ablakmélyedése irányába intett, ahol Nyéki doktor és az új nő beszélgettek.

- Lehet. Nem tudom. - mondta bizonytalanul Larissza.

- Na de… van közöttetek valami?

- Csókolóztunk. Tegnapelőtt. Meg… izé… ma is, a mosdóban.

- Na de… nem bánod, hogy egész este az új csajt fűzi?

Larissza arcán felhő futott át.

- Nem… azt mondtuk, hogy nem teregetjük ezt még ki a nyilvánosság elé. Te is… - kapott észbe - kérlek, ne mondd el senkinek!

- Én tudok titkot tartani. Azért szerintem ez mégsem járja. Hogy egész este feléd sem bagózik. Bunkó.

- Ne mondd ezt. - Larissza arca most már határozottan fájdalmassá vált. Szőke hajával, fehér bőrével, tengerkék szemeivel úgy nézett ki, mint valami Madonna. - Vencel rendes. Tudom, hogy nem bántana...

Diánának más véleménye volt, de elharapta a szót. Nem akarta megbántani barátnőjét. 

- Azért… tudnék valamit, amivel magadra irányíthatnád a figyelmét...

- Mit? - kapott a szón Larissza. 

- Hát ezt… - felelte Diána, azzal a kezével finoman megfogta a másik lány állát, és lassan maga felé húzta. Larissza nem tudta, mit akar a másik, de amikor megértette, nem érzett magában erőt arra, hogy megakadályozza. S pár pillanat múlva csókban forrtak össze ott, a szoba közepén.

- És neked van valakid? - kérdezte Roxána.

- Nincs - felelte gyorsan Vencel. Éppen szóra nyitotta a száját, hogy hozzátegyen még valami frappánsat, amikor meglátta a csókolózó lányokat. A látvány olyan váratlanul érte, hogy a szó benneszakadt.

Roxy követte a férfi pillantását.

- Érdekes… - mondta halkan. Aztán Vencelre nézett, aki nem tudta a szemét levenni a két lányról. Annyira feltűnő volt a hirtelen csend, hogy Roxynak is egyértelművé vált, hogy van valami kapcsolat az egyik nő és az egész este vele flörtölő férfi között. - Mennem kell - mondta hirtelen.

- Izé… elkísérhetlek? - tért vissza a valóságba Vencel.

- Nem, köszönöm. Fogok egy taxit, és hamar otthon leszek. Azt hiszem van itt olyan, akit szívesebben hazakísérne. - Roxy maga sem vette észre, hogy visszatért a magázásra. Viszlát hétfőn!

- Igen. Viszlát! Majd benézek, mert Franci bácsi ügyeit rendszerezni kell...

- Persze, jöjjön, ha hivatalos ügye van. Akkor… én megyek.

Noémi éppen ekkor tért vissza a mosdóból. Első tevékenysége volt, hogy felkapcsolja a nagyvillanyt, és leállítsa a zenét. Diána és Larissza kissé kelletlenül ugyan, de abbahagyta a lassúzást.

- Már mégy, drágám? - kérdezte Noémi Roxyt. Az enyhe pírral az arcán válaszolt:

- Igen, jó volt, örültem, hogy itt lehettem, de most már tényleg mennem kell. Azért csak a végéig maradtam...

- Helyes! Akkor hétfőn gyere! Reggel kilenctől már itt találsz engem, meg tudjuk beszélni a részleteket. Addig át tudod nézni a költségekre vonatkozó táblázatot, amit adtam.

- Januártól nem változik semmi?

- Tudtommal nem. Ugyanazokkal a költségekkel számolhatsz, amit leírtam.

- Köszönöm. Akkor hétfőn...

- Hétfőn!

Noémi Vencelre nézett.

- Kolléga úr, segítene bezárni a boltot?

- Hogyne! - Nyéki doktor már ismét a régi volt. Senki meg nem mondta volna, hogy alig pár perce kosarazta ki őt Roxána. Máris kifelé indult, a másik szobába, ahonnan egyre durvább énekhangokat hozott erre a kereszthuzat. - Fejezzük kérem be! - hallatszott az intézkedése. - Gyerünk! 

- Segítsünk valamit? - kérdezte Inci. 

Noémi nemet intett.

- Menjetek csak! Majd Lajos rendet rak holnap. Jön be még valaki Szilveszter szent napján?

- Én lehet, hogy bejövök. Várunk egy levelet egy kanadai ügyféltől. Ha megjött, szeretnék rá válaszolni.

- Igazán szorgalmas vagy - dicsérte meg Noémi. - Nyéki ügyvéd úr örülhet, hogy ilyen jelöltje van. 

Inci elpirult, aztán ment. 

Lassan csend lett. Amikor az utolsó kolléga mögött is becsukódott az ajtó, Béres Noémi leült arra a székre, amelyiken egész este ücsörgött, miközben Timivel beszélgetett. Fáradtan levette a cipőjét, és masszírozni kezdte a lábfejét. Hát eltelt ez az év. Egyedül… de talán még így is jobb, mint korábban. 

Fegyelmezetten végig gondolta, milyen teendői vannak még. Az új esztendő első munkanapjáig már nem sok. Bevásárolni holnap délelőtt. A barátnője meghívta egy szilveszteri buliba, még el kell döntenie, hogy vállalja-e. Aztán hétfőn beszél majd Kocsis úrral, akitől bérelik ezt a szép nagy lakást. Kocsis úr jelezte, hogy felszabadult a mellettük lévő kisebb lakás is, és ha van kedvük, akkor inkább az ügyvédeknek adná oda azt is, és nem keresne új bérlőt. Ez újabb rezsitársakat jelent. Esetleg, hiszen az is benne van a pakliban, hogy a Kocsis úr által kínált kedvező bérleti díjjal Nyéki kolléga kiveszi az egész lakást. Időnként már amúgy is érezni lehet, hogy kicsi neki ez a hely. Meglátjuk.

A nő felállt, és lekapcsolta a villanyt. Viszont látásra jövőre...

Roxy benyitott az ajtón, és végigment a folyosón. Jobbra, rögtön az ajtó mellett a konyha nyílt, ahonnan Diána és Larissza nézett ki rá. Nem ártana megtudni a vezetéknevüket is végre… Aztán tovább haladt, Karlóczi és Rim ügyvéd urak közös szobája mellett, amivel szemben a mosdó feliratú ajtó díszelgett. Majd következett két nagyobb szoba, az egyik a sármos Nyéki doktoré, aki még nem volt bent, a másik pedig az örökmozgó szervező Béres Noémi birodalma. A két szoba között, ezúttal üresen, ott állt a közös tárgyaló, ahol a múltkor a megemlékezést rendezték.

Noémi mosolyogva fogadta.

- Örülök, hogy itt vagy! Gyere, megmutatom a szobádat!

Nos, a helyiséget semmiképpen sem lehetett nagynak nevezni. Sőt. Roxy igazából azt hitte, hogy az előszobában az az ajtó egy beépített szekrény ajtaja, pedig valójában egy kicsi, alig hét négyzetméteres szobát rejtett. A szobában éppencsak elfért egy asztal, és az egyik falat teljesen beborító polcrendszer, telistele könyvekkel és irattartókkal. 

- Itt dolgozott Franci bácsi. - mondta Noémi. - S most te veheted át a helyet. Minden, ami itt van, Franci bácsi tulajdonát képezi. Majd Nyéki doktor lerendezi. Addig is az irataidat, könyveidet beteheted hozzám. Vagy még jobbat mondok: Larissza átjön hozzád, és segít felszabadítani néhány polcot. Oda nyugodtan pakolhatsz.

- Köszönöm, az jó lesz. Igazából nem nagyon vannak könyveim, mármint nyomtatott formában. Laptoppal dolgozom, és az ügyvédi kamara által adott jogtár elérhetőséget használom. Igaz is, van itt internet?

- Van. A kódot majd leírom neked. Akkor… magadra hagylak egy kicsit. Ismerkedj, nézelődj. Szólok Larisszának, hogy jöjjön neked segíteni!

Noémi kisietett a konyha irányába, miközben elment Karlóczi és Rim irodája mellett.

- Csubakka védelem - mondta éppen Karlóczi Tamás. - Ezt ötöltem ki. 

Feri kissé értetlenül nézett rá.

- Én láttam az összes Star Wars részt, de fogalmam sincs, miről beszélsz. Mi az a Csubakka-védelem?

- A Csubakka-védelem egy fiktív pertaktikai módszer, amit a South Park című rajzfilmben alkalmaztak. Lényege, hogy a per tárgyához nem kapcsolódó információkat és érveket hoz fel a védelem azért, hogy ezzel megzavarja az esküdteket...

- Na de Magyarországon, ha régen volt tanulmányaim alapján nem tévedek, nem esküdt rendszer van - vetette közbe Rim Ferenc. - Hogyan akarod megzavarni a bírót? Neki, amikor döntést hoz, indokolnia kell. Nem tud olyan elemeket bevenni a döntésébe, amik nem is tartoznak a tárgyhoz...

- Bocsánat, de a zsenialitásom pontosan ebben van! 

- Miért is?

- Mert a bíró ugyan a jogszabályok keretei között jár el, de sok esetben, amilyen például a miénk is, lehetősége van a mérlegelésre. És ha beválik a Csubakka-védekezés, akkor akár a javunkra is dönthet!

- Emlékeim szerint a jogeset az, hogy az emberedtől ellopták az autóját, ami nem az övé volt, hanem a cégé, ahol dolgozott. S mivel az embered felelőtlenül járt el, ezért nemcsak kirúgták, hanem még kártérítési igénnyel is felléptek vele szemben. Ebben mi lesz a mérlegelés?

- Az, hogy felelőtlen volt-e vagy sem. Ne feledd, hogy hajnali háromkor állt meg a teljesen néptelen utcán, a cég telephelye előtt. Amíg kinyitotta a kaput, addig valaki, aki lesben állt, beugrott az autójába, és elvitte a járművet. Kérdés, hogy Jonatán úr úgy járt-e el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható? Hajnali háromkor elvárható-e, hogy leállítsd az autót, kivedd a slusszkulcsot, és úgy menj kaput nyitni?

- Szerintem simán. 

Karlóczi megrázta a fejét.

- Nem hiszem, hogy akár te, Ferikém, úgy jártál volna el! És a Csubakka-védekezéssel megpróbáljuk ezt a hitemet elültetni a bíró fejében is!

- Csubakka-védelem… hihetetlen. Ezt tényleg te találtad ki?

- Igen. - Tamás kissé bizonytalanul bólintott. - Amikor Szilveszter reggelén felébredtem… tudod, az irodai buli utáni reggelen… az ügyön kezdtem el gondolkodni, és hirtelen beugrott ez a Csubakka-védelem. Persze utána kellett néznem… szerintem korábban hallottam róla valahol, és megragadt a tudatalattimban...

Ferenc megcsóválta a fejét.

- Ha ez tényleg beválik… akkor te valóban zseni vagy, öregem! Okosabb, mint Nyéki kolléga!

- Köszi! - Karlóczi elégedett arccal nézett körbe. - Még, hogy Nyéki… hagyjál már azzal a felfújt hólyaggal! Na egy kicsit hagyj… Még véglegesítenem kell, hogy mit mondok. 

- Jól van, nem zavarlak. - azzal Rim Feri belemélyedt az egyik ügyvédi újságba, ami még tavalyról maradt az asztalán.

Egy szobával odébb, Roxy és Larissza udvarias arccal álltak egymással szemben. 

- Szabó Larissza. - mondta az ügyvédjelölt.

- Hajas Roxána. De szólíts nyugodtan Roxynak!

- Köszönöm. Akkor miben segíthetek?

- Próbáljunk felszabadítani néhány polcot. Nem lesz egyszerű...

- És poros is lesz! Hozok egy portörlőt!

Kicsivel később már rájöttek, hogy a feladat jóval nagyobb, mint gondolták. Egy olyan polcot céloztak meg, amin könyvek sorakoztak, mert Roxy azt gondolta, egyszerűbb a jogtárakat egymásra tornyozni az egyik sarokban, mintsem az ügyiratos dossziékkal bajlódni. Ez teljes mértékben helyes meglátás volt, azonban a könyvekhez szemmel láthatóan még régebben nyúlt bárki is, mint az ügyiratokhoz, ezért valóságos portenger vette őket körül, bármilyen óvatosan mozgatták is azokat. Nagyjából félóra szenvedés után Larissza megelégelte a dolgot.

- Hozok egy kávét! Kérsz te is?

- Igen, köszönöm, az jólesne...

Larissza kiment a konyhába, és belenézett a négyszemélyes kis kotyogós elé állított fémedénybe. Nem csalódott. Karlóczi és Rim doktor urak mindig kávéval kezdik a reggelt, ami azt jelenti, hogy ha más nem ivott azóta, akkor pont két adagnyi italnak kell lennie. Ez így is történt.

Roxy egészen kicsit irigykedve nézte a szőke lányt. Ez a csodás hajzuhatag, a finom, hófehér, alabástrom bőr, a csodálkozó, őszinte kék szemek. Ez a nő gyönyörű...

- És hogy telt a Szilveszter? - kérdezte Larissza. 

- Hát, kicsit unalmasan… a szokásos baráti társaságunkkal voltunk. A barátom, tudod, Bicskéről származik, és onnan van egy kisebb baráti köre. Ott szilvesztereztünk megint. És neked?

- Jó volt… - Larissza titokzatosan mosolygott. - Tudod, az irodai buli után Vencel hazavitt… és másnap egészen estig, ki sem keltünk az ágyból! Aztán elmentünk egy elegáns helyre, és ott szilvesztereztünk.

- Khmm… hát az egy jó dolog… - mondta Roxy, és nyelt egyet. Maga sem értette, de hirtelen dühös lett erre a Nyéki doktorra. Egy beképzelt, öntelt, nagyképű fráter...

Odakint megcsendült az ajtó feletti szélharang, és Roxy ösztönösen visszafojtotta a lélegzetét. Lehet, hogy Nyéki Vencel az?

De nem hallatszott semmi. Valószínűleg inkább kiment valaki az irodából, és nem befelé jött.

Amúgy pont fordítva történt, mert Kocsis úr érkezett, hogy Noémival egyeztessen.

- Á, Kocsis úr! Boldog újévet kívánok! - mosolygott Noémi.

- Köszönöm, viszont magácskának is! Milyenek voltak az ünnepek?

- Tűrhetőek. - legyintett Noémi. Most mit mondjon? Hogy végig egyedül volt, Karácsonykor elment az anyjáékhoz, Szilveszterkor meg végül is odahaza nézte a Comedy Centralt? - Nos, Kocsis úr, térjünk a tárgyra!

- Persze, persze! Maguk ügyvédek mindig ilyen céltudatosak!

- Kér egy kávét?

- Nem, köszönöm. Szóval, a szomszéd lakás kiadó. Kisebb mint ez, nem kettő plusz kettes, hanem csak kétszobás. Ahogyan látom, mindenféle plusz költség nélkül ki lehetne ott alakítani további két ügyvédi szobát. És tudja, kedvesem, maguknak szívesebben adnám ki, mint hogy új bérlőt kelljen keresnem. Erre gondoltam.

- Nagyon megtisztelő a javaslata, Kocsis úr. Erről még nem beszéltem a többiekkel. 

- Gondolom, maguknak is jól jönne, ha kicsivel több lenne a hely...

- Az biztos. Amikor Franci bácsi halála miatt feladtam a hirdetést, sokan jelentkeztek. Lehet, hogy a saját berkeinken belül is meg tudjuk oldani, de ha úgy nem menne, akkor száz százalék biztos, hogy rezsitársat tudunk találni. 

- Ennek örülök! - Kocsis úr mosolygott. - Akkor megegyeztünk?

- Meg. De engedje meg, hogy fussak egy kört a kollégáimmal. Nyéki doktor még be sem jött ma, és ő a legnagyobb költségviselő itt nálunk. Szeretném tudni a véleményét a dologról. 

- Hogyne, hogyne! Csak arra kérem, kedves Noémi, hogy ezen a héten ez dőljön el. Mert ha mégsem, akkor ki kell adnom minél hamarabb a lakást. 

- Persze, megértem! Akkor...

- Akkor további jó munkát! - Kocsis úr felállt, és elindult kifelé. A folyosón majdnem összeütközött Karlóczi doktorral, aki éppen sebbel-lobbal indult valahova.

- Elnézést, Kocsis úr, de sietek, tárgyalásom van! - azzal kiviharzott a bejárati ajtón.

- Persze, persze… - bólogatott Kocsis. - Ügyvédek...

A bíróság folyosóján, a tárgyalóterem előtt, még csak Jonatán várakozott. 

- Ügyvéd úr! - szakadt ki belőle a megkönnyebbülés. Talán nem számított rá, hogy az év első munkanapján valóban megjelenik az ügyvédje a bíróság előtt.

- Üdvözlöm, Sótonyi úr! Mi újság?

- Mi lenne? Be vagyok… izé… tartok ettől a dologtól. Biztos, hogy sikerül megakadályozni, hogy kirúgjanak?

- Khm. Maga még nem tudja, mert az év utolsó napján érkezett, de van egy kereset kiegészítése a munkáltatójának...

- Kereset kiegészítés?

- Igen. Kártérítést követelnek.

- Pfühh…. - Jonatán elsápadt. - Az… autó miatt?

- Igen - Karlóczi nem akarta dramatizálni a helyzetet. Igyekezett inkább a szikár tényekre hivatkozni.

- Akkor végem van! A munkám… és ráadásul az a kis félretett pénzem is! Meg a lakás! Ja nem, azon hitel van… na de… ha kirúgnak, azt sem fogom tudni fizetni…! Mi lesz velem??

- Megpróbáljuk megoldani. - nyugtatta Karlóczi. - Maga elfogadna egy olyan egyezséget, Jonatán, hogy közös megegyezéssel szűnik meg a munkaviszonya, cserébe viszont elállnak a kártérítéstől?

- Nem. Ügyvéd úr, értse meg! Ha elveszítem a munkám, akkor nem tudom fizetni a kölcsönt, és elmegy a lakásom is!

- Na de maga egy ügyes sofőr. Csak talál másik állást...

- Á, ne gondolja. Ezek a személyfuvarozók egy nagy maffia. A hírek úgy mennek közöttük, mint a távirat. Előbb fogják tudni, hogy kirúgtak engem, mint én magam. Sehol sem alkalmaznak...

Karlóczi felnézett. A folyosó végén feltűnt a Simpatico ügyvédje. Látásból ismerték is egymást. Tamás a kollégája elé sietett.

- Üdvözlöm, kolléga úr!

- Jó napot kívánok. - felelte amaz tartózkodón. Sejtette, hogy a másiknak valami célja lehet, ha ilyen lelkesen jön elébe.

- Mit gondol, kolléga úr, össze tudnánk hozni egy egyezséget?

- Egyezséget?? Mire gondol?

- Legyen közös megegyezés, és maguk eltekintenek a kártérítéstől...

- Felejtse el! Ilyen megállapodásba nem megyünk bele! Esetleg annyiba, hogy...

- Igen? - kapott a szón Tamás.

- Annyiba, hogy Sótonyi elismeri a hibáját, és aláír egy közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot. Innentől, amíg meg nem téríti az autó árát, ingyen dolgozik a cégnek. Azután meglátjuk...

- Ez elfogadhatatlan, kolléga úr. - Karlóczi villámgyorsan végig gondolta az ajánlatot. Ez tényleg nem fog menni. Akkor marad a harc.

- Akkor marad a bíróság döntése. - visszhangozta Tamás gondolatait a másik ügyvéd. Aztán hatalmasat köszönt: - Kezicsókolom!

Tamás összeráncolta a szemöldökét. Nyilván a bíró érkezett meg... Azt a nyalós mindenségit!l

- Jó napot, ügyvéd úr! Kérem, jöjjenek be!

Odabent a bíró, egy középkorú, alacsony termetű, melírozott hajú nő, felmérte a terepet.

- Akkor ki van jelen? Felperes? Személyesen, és érte… köszönöm, ügyvéd úr… érte dr. Karlóczi Tamás ügyvéd. Alperes? Szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg alperes képviselője, érte dr. Smallow Péter ügyvéd. Rendben. 

Mindenki elfoglalta a helyét. A bírónő Karlóczira nézett.

- Ügyvéd úr?

- Tisztelt Bíróság, ügyfelem továbbra is sérelmesnek találja a felmondást, és ezért fenntartja azt a kérelmét, hogy a tisztelt bíróság helyezze vissza őt a munkakörébe, valamint a felmondás óta eltelt hat hónapra vonatkozóan a már becsatolt kereseti igazolás alapján kötelezze a munkáltatót az átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére. Álláspontunk szerint a felperes nem követett el semmiféle olyan mulasztást, amely megalapozza az azonnali munkáltatói felmondást, és nem követett el olyan jogsértést sem, amely jogossá tenné a munkáltató kártérítési igényét.

- Köszönöm, ügyvéd úr. Alperesi jogi képviselő?

- Tisztelt bíróság, benyújtott ellenkérelmünkben foglaltaknak megfelelően a kereset elutasítását kérjük, valamint kérjük, hogy a tisztelt bíróság kötelezze a felperest hárommillió-kettőszázezer forint kártérítés megfizetésére. Továbbá kérjük perköltségünkben marasztalni. 

- Úgy látom, nem közeledtek az álláspontok. - állapította meg a bíró. - Akkor bele kell mennünk ebbe egy kicsit alaposabban. Mindkét álláspontot értem. Kérdezem a felperesi jogi képviselőt, mire alapozza, hogy a felperes nem követett el mulasztást?

Tamás felállt. Most kellene előjönnie a Csubakka-védelemmel! De valami meggátolta abban, hogy elmondja az előre eltervezett mondókáját. Valahogyan nevetségesnek és értelmetlennek tűnt az egész. Maradjunk csak a jól kijárt utakon!

- Tisztelt bíróság! A felperes, sőt az ügyben eljárt rendőrségi helyszínelők is pontosan leírták, mi történt azon a júniusi éjjelen. A felperes egy megrendelt szállítást követően a telephelyre akarta bevinni az autót, lévén, befejeződött a munkaideje. Mindez hajnali három órakor történt. Az utca csendes volt, és a felperes fel sem tételezhette, hogy esetleg valaki lesben állhat, várva, hogy ő megérkezzen az autóval. Felperest a legkisebb mértékű mulasztás sem terheli. 

- Értem. Köszönöm. Alperesi képviselő?

- Tisztelt bíróság! - a Simpatico ügyvédje maga volt a megtestesült rosszallás. - Soha, semmilyen körülmények között sem hagyhatjuk benne a slusszkulcsot az autóban, ha kiszállunk belőle. Ezt egyébként a Simpatico cég belső eljárási rendje is tartalmazza. A biztosító felé bejelentettük a kárt, de emberi mulasztásra hivatkozással nem fizetnek. Mellékelten becsatolom a vonatkozó levelet, amit a biztosítótól kaptunk. Továbbá becsatolom azt a rendőrségi átiratot, amelyben megemlítik, hogy az összejátszás lehetősége is felmerülhet a tolvaj és a munkavállaló között...

És csak mondta, mondta. Karlóczinak már a feje is zúgott attól a kartácstűztől, amit a cég képviselője rájuk zúdított. S ahogyan a bírót figyelte, egyre reménytelenebbnek tűnt az ügy.

- Látta már ezt, ügyvéd úr? - kérdezte a bíró, és átadta a biztosító levelét.

Karlóczi átfutotta. Egyértelműen a sofőr mulasztására hivatkoztak. Amúgy ez valóban tény, Tamás maga is utána nézett. Lopás esetében a közrehatás mértéke fontos szempont a biztosítási díj kifizetésekor.

- Olvassa át ezt is. - javasolta a bíró, és odaadta a rendőrségi átiratot is. Ebben a nyomozást végző hadnagy információt kér a munkáltatótól arra nézve, hogy Sótonyi Jonatánnal korábban történt-e már hasonló ügy, mert az ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a munkavállaló összejátszik a tolvajjal.

Ekkor kopogtak, és belépett a Simpatico ügyvezetője. Karlóczi ismerte már a korábbi tárgyalásról. Magas, pattanásos arcú fickó volt, mintha még csak most esne át a pubertás korán. A hamar felkapaszkodott, fiatal vezetők fölényes pökhendisége ült ott az arcán.

- A tárgyalás ezen szakaszában megérkezik az alperesi törvényes képviselő. - diktálta be szenvtelenül a bíró a jegyzőkönyvbe. Azután Tamáshoz fordult. - Kíván nyilatkozni ezekre a dokumentumokra?

Karlóczit megérintette a vesztés lehellete. Ránézett Jonatánra, aki együgyű arckifejezéssel ült ott mellette. Valószínűleg a felét sem fogta fel a jogi eljárásnak. 

- Nem, tisztelt bíróság, ezekre a dokumentumokra nem tudok mit nyilatkozni...

- Értem. - a bíró összehúzott szemöldökkel nézett a felperesre. Lassan megérik az a döntés...

Tamás nyelt egyet. Van itt még veszítenivaló?

- Elnézést, tisztelt bíróság...

- Igen?

- Még… lenne előadnivalóm...

- Mondja, ügyvéd úr! Nem titok, itt elsősorban jogkérdésről van szó, amit mérlegelési jogkörömben fogok eldönteni. A pénzügyi részek, mind a felperesi, mind az alperesi oldalon letisztázottak. Még ma be fogom rekeszteni a tárgyalást, mivel a bíróságnak az a véleménye, hogy további bizonyítás felvételére nincs szükség.

- Értem… igen. - Tamás nyelt még egyet. Most már tényleg nincs mit veszíteni. - Nos, hát kérem, nyilatkozzon az alperes Simpatico jelenlévő ügyvezetője, hogy milyen tevékenységet lát el a cége?

A pattanásos fickó felemelkedett.

- Fuvarozást - vetette oda foghegyről.

- Fuvarozás sokféle lehet. Ha jól tudom, önök a személyfuvarozásnak egy speciális formáját űzik...

- Elsősorban hotelekbe viszünk vendégeket. Több szerződésünk is van.

- Van szerződésük úgynevezett escort szolgálatokkal is?

- Hogy jön ez ide? - szólt közbe a másik ügyvéd.

- Hamarosan kiderül! - felelte Karlóczi, egyre magabiztosabban. Majd a bíróhoz fordult. - Az escort szolgálat azt jelenti, hogy unatkozó, Magyarországra látogató, vagy esetleg egyedülálló urak igénybe veszik művelt, akár több nyelven beszélő, ám könnyűvérű hölgyek társaságát, akik esetenként csak elkísérik őket különféle rendezvényekre, de ez egészen a szexuális szolgáltatásig terjedhet.

- Köszönöm a tájékoztatást, ügyvéd úr! - mondta élesen a bíró.

- De hogy jön ez a per tárgyához?! - kiáltotta az alperesi ügyvéd.

Ám mindezeket követően Karlóczi faarccal nézett az ügyvezetőre, és szinte sziszegve mondta:

- Kérem, válaszoljon a kérdésre! Van szerződésük escort szolgálatokkal?

- Van. Sőt, mi magunk is tartunk fenn ilyen szolgálatot. - mondta pökhendien a pattanásos arcú. 

- És milyen személygépkocsi állománnyal rendelkeznek?

A másik ügyvéd arcára lemondó mosoly ült ki. Már nem akarta megérteni, mi a csudát csinál itt a másik fél ügyvédje, aki nyilvánvalóan megbolondult.

- Mercedesek, Wolksvagenek, néhány Skoda. Miért? - kérdezte a Simpatico ügyvezetője.

De Karlóczi már készen állt a válasszal.

- Tisztelt bíróság! Egyértelművé vált tehát, hogy az alperes escort szolgálatokkal szerződik, sőt ő maga is tart fenn ilyen vállalkozást. Ennek ellenére a személygépkocsi állományában egyetlen egy darab Ford Escort típúsú személygépkocsi sincsen! Ennek így nincs semmi értelme! Sőt, ha megkérdezik tőlem, hogy az egész perhez ennek mi köze van, azt kell mondjam, hogy az égvilágon semmi! Mégis, ha összevetjük az információkat, és meglátjuk, hogy az escort szolgáltatás ellenére Ford Escort gépkocsik nincsenek a Simpatico tulajdonában, sőt ilyeneket nem is lízingelnek, azt kell mondjuk, hogy ügyfelem nem követhetett el mulasztást! Köszönöm!

Tamás elégedetten leült, és valami nyugodt, belső derűvel hallgatta, ahogyan a bíró igyekszik jegyzőkönyvbe diktálni, amit az imént elmondott. Most már túl van rajta. Megcsinálta! Felemelte a fejét, és szemkontaktust létesített a másik ügyvéddel, aki hitetlenkedve nézett rá vissza. Mi a szöszt csinált itt ez a fickó?

- Van még valami? - kérdezte, kissé idegesen a bíró. Az alperesi ügyvéd felállt, és elmondta, hogy az iménti felperesi előadásnak nincs köze a per tárgyához, és kérte, hogy azt a bíróság ne vegye figyelembe. Tamás belső mosolya felerősödött. Azzal, hogy a másik fél azt kérte, ne vegye figyelembe a bíróság az elhangzottakat, ők maguk teremtették meg azt az érzést, mintha ez az egész escortos téma valamiként fontos lenne. 

- Berekesztem a tárgyalást. - mondta a bíró. - Kérem, várakozzanak kint a folyosón!

Jonatán és Tamás félrehúzódtak egy sarokba.

- Ezt nem nagyon értettem, ügyvéd úr… - mondta Jonatán. - De azt láttam, hogy jól összezavarta őket, és ez a lényeg!

- Én is remélem, hogy lesz értelme… - morogta Karlóczi. Fél szemmel a folyosó másik oldalára sandított, hol a Smallow Péter nevű ügyvéd magyarázott valamit halk hangon a pattanásos arcúnak. Nem tűnt aggódónak.

Eltelt tíz perc, aztán húsz, és lassan egy fél óra is. Bentről pisszenés sem hallatszott, és Tamás kezdett nyugtalankodni. Mi a csudát tököl ez a bíró? Az órájára nézett. Már a nagyvenedik perc környékén jártak.

- Mindig ilyen sokáig tart, amíg döntést hoznak? - kérdezte Jonatán.

- Nem mindig, Néha… - mondta Tamás. Az ellenfél kedélyesen beszélgetett, halkan nevetgéltek. Talán pont most tárgyalják ki, milyen észvesztő párhuzamot akart ő vonni az escort szolgálat és a Simpatico személygépkocsi parkja között… Hogy elveszíti az ügyet, az is eléggé fájó, de hogy még a renoméja is odalesz ez előtt a bírónő előtt, az egyenesen szörnyű.

- Kérem, ítélethirdetésre jöjjenek be! - hallatszott a hangosbemondóból.

Bementek a terembe, és mindenki állva maradt. Ez a szabály, amikor kihirdetik a bíróság döntését. Karlóczi behunyta a szemét.

- A bíróság megállapítja, hogy alperesnek a felperes felé közölt felmondása érvénytelen. Kötelezi alperest, hogy fizessen meg a felperesnek...

Micsoda?! Tamás nem hitt a fülének. Nyertek! 

- Üljenek le! Röviden indokolom a döntésemet. Részletesen majd megkapják írásban. A bíróság osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy nem valósított meg azzal mulasztást, hogy hajnali három órakor, egy néptelen területen, nem vette ki az indítókulcsot a gépjárműből, amikor rövid időre elhagyta azt, hogy kinyissa a felperesi telephely kapuját. A bíróság külön is vizsgálta azt az alperesi nyilatkozatot, amely szerint az alperesi munkáltató belső szabályzata tiltja az ilyen típúsú eljárást. Azonban a becsatolt szabályzat egyértelműen a perbeli eseményt követően keletkezett, így nem alkalmazható a felperes eljárására. És mindezeken felül a bíróság osztotta a felperesi képviselőnek az escort szolgálatokkal kapcsolatos álláspontját is. Ahogy már mondtam, az ítéletet meg tetszenek kapni írásban is. Köszönöm a megjelenést!

Karlóczi Tamásnak külön élvezetet jelentett látni, ahogyan a Simpatico vezetője dühösen kicsörtet az ajtón, mögötte szorosan az ügyvédje, aki szemmel láthatóan se köpni, se nyelni nem bírt a pipától. 

- Megmaradt az állása, Jonatán! - mosolygott odakint a folyosón az ügyfelére.

- Köszönöm, ügyvéd úr! Igazán hálás vagyok! De bevallanék azért valamit...

- Na mondja!

- Én biztos voltam abban, hogy nyerünk!

- Biztos? - Karlóczi döbbenten meredt az ügyfelére. Hát ez ennyire ostoba? Egyetlen mondattal ledegradálta azt az ügyvédi munkát, amit Tamás beletett az ügybe.

- Persze! Mondták a srácok, hogy megúszom!

- Milyen srácok?

Jonatán arca hirtelen gyanakvóvá vált. Talán azt gondolta, hogy túl sokat mondott.

- Mindegy, ügyvéd úr. Köszönöm!

Karlóczi még akkor is Jonatán különös viselkedésén gondolkodott, amikor belépett az iroda ajtaján.

- Na, mi újság? - kérdezte Feri, aki mintha egész idő alatt mást sem tett volna, most is egy tavalyi ügyvédi lapot olvasgatott.

Az irodában ott volt Timi is.

- Bejöttem, mert esz a kíváncsiság, mi történt a perben! - csicseregte. Tamás egy kicsit megnyugodott. Minden rendben. Timi itt van, és most akárhogyan is, de ő, Tamás lesz a hős.

- Nyertünk. Maximálisan bejött a Csubakka-védelem. Szétaláztam őket...

- Az én hősöm! - mosolygott Timi. Rim Feri is motyogott valami elismerésfélét. 

De Tamás nem sokáig élvezhette a népszerűséget. Az ajtóban megjelent Nyéki Vencel, és vidáman rászólt:

- Na, sikerült?

- Micsoda?

- Hát a tárgyalás! Tudod… a Csubakka-védelem, amit javasoltam neked az irodai bulin.

- Izé… igen… bejött...

- Na látod! Fordulj hozzám máskor is bizalommal! - nevetett Vencel, azzal hátba veregette Karlóczit, és kiment a szobából.

Tamás ránézett Timire és Ferire, s a szemükből kiolvasta a véleményüket.

És most jobban utálta Nyéki Vencelt, mint eddig valaha.