- Tényleg kiírsz minket arra a blogra? - kérdezte Karlóczi Tamás, és idegesen babrálni kezdte a nyakkendőtűjét. - Szerintem én nem adtam rá engedélyt, és Rim Feri sem. És nem hiszem, hogy Noémi, vagy Roxy örülne neki. 

Próbáltam vele finom lenni.

- Figyelj, te is tudod, hogy valójában nem kell az engedélyetek. Még csak szólnom sem kellett volna róla. Hanem egyszerűen csak kirakni a sztorikat.

- Na de ügyvédi munka! Ügyvédi titok! - hördült fel Karlóczi, tettetett műfelháborodással. Elmosolyodtam. 

- Amit én leírok, az biztosan nem az.

Láttam, hogy Karlóczi nem akar nyugodni, de biztos voltam a dolgomban. Ő azért még bepróbálkozott.

- Na akkor mondd csak el, miről is fogsz pontosan írni? 

- Az irodáról, amit rezsiközösségben béreltek. Ahol egymás mellett dolgoztok, idősebbek és fiatalabbak, kezdők és rutinos vén rókák. A sztorikról, amik megesnek veletek a munkában és a magánéletben. A sikerekről és a bukásokról, a nyert és elveszített perekről, az életetekről. 

- Ahá! - csapott le rám Karlóczi. - Ha a pereinkről írsz, akkor mégiscsak lesz benne ügyvédi titok.

- A perekről, a tárgyalásokról, arról a hősiességről, ahogyan igyekeztek a lehető legjobban képviselni az ügyfeleiteket. Ahogyan véditek a jogaikat. Legyen bárki is a másik fél. 

- No igen, tényleg... hősiesek vagyunk - adott igazat Karlóczi Tamás, de még mindig nem sikerült meggyőznöm. - De mondd csak! Miért is nem kell a mi engedélyünk?

Sajnáltam, hogy meg kell adnom neki a kegyelemdöfést. De láttam már, hogy másképpen nem tudom jobb belátásra késztetni. 

- Azért, Tomikám, mert ti nem léteztek. A valósággal való mindennemű hasonlóságotok csakis a véletlen műve. A blogban leírt jogi történetek nem minősülnek tanácsadásnak, és nem garantált a valós jogszabályoknak való tökéletes megfelelésük sem. A sztoriknak egyetlen szerepe van: a szórakoztatás. 

Láttam, hogy ezen egy kissé elkedvetlenedett. Ám megpróbálta nem mutatni. Felemelte a fejét, megigazította orra nyergén a szemüvegét, és megjuhászodva megszólalt.

- És milyen történettel kezdenéd ezt a blogozást?

Tudtam, hogy tetszeni fog neki, amit mondok.

- Természetesen a te sztoriddal. Amikor a bíróságon előadtad a Csubakka védelmet.

Dr. Karlóczi Tamásnak hízelgett a döntésem.

- Hát jó. Az mehet. Kíváncsi vagyok. 

 - Már olvashatod is, Tomikám!